Szomszédok voltak

Kriza Bori (szerkesztő-riporter) egyetemi tanulmányait az ELTE szociológiai és kisebbségszociológiai szakán, valamint a budapesti Közép-Európai Egyetem Nacionalizmus Tanszékén végezte. Jelenleg a francia kormány ösztöndíjasaként a párizsi Institut d’Etudes Politiques és az ELTE Szociológia Intézetének doktori hallgatója. Számos kutatásban vett részt, főbb érdeklődési területei: szélsőjobboldali politikai pártok és ideológiák Európában, nemzeti mítoszok és identitás, migráció, kisebbségek, idegenellenesség, antiszemitizmus és kollektív emlékezet. Több tudományos publikációja jelent meg magyar és angol nyelven, rendszeresen közöl cikkeket, riportokat a magyar sajtóban. 1999 óta több társadalmi problémát feldolgozó díjnyertes dokumentumfilmben közreműködött mint ötletadó, szakértő, riporter (Kitüntetetten, Az út vége, Valahol otthon lenni – rendező: Almási Tamás).

Wizner Balázs (producer-zeneszerző) a METAFORUM Média és Kutató Központ vezetője. Szociológát végzett, Master fokozatát a CEU (Közép-Európai Egyetem) Nacionalizmus Tanulmányok tanszékén szerezte. 1998 óta PhD-hallgató az ELTE szociológia tanszékén. Több tudományos kutatásban vett részt, publikált, ezenfölül írt forgatókönyvet rövidfilmhez (Három séta, 2003), és két könyve jelent meg (A palacsinta hangja. Roma gyerekek összegyűjtött írásai, 1999; A pilóta. Regény 2000). 2005 őszére jelenik meg második regénye. Korábban zeneszerzőként működött közre színházi előadásban és kisjátékfilmben. Saját jazz együttesében trombitán játszik és zenét ír. Jelenleg három dokumentumfilmen dolgozik.

Stáblista

Gettó, téglagyár, vasútállomás, tömegsír – ezúttal a magyarországi zsidók szomszédai emlékeznek. Mit tettek és mit tehettek volna? Mit láttak és mit akartak látni a közvetlen közelükben zajló eseményekbol a második világháború végnapjaiban? A Szomszédok voltak című dokumentumfilm a máról legalább annyira szól, mint a történelemről: a múlttal való szembenézés hiányát, hatvan évnyi hallgatás kísérteteit jeleníti meg.
Kőszeg festői városka, hegyek közt fekszik az osztrák határ közelében. A 150 éves zsinagóga a város közepén áll – elhanyagolva, omladozó falakkal, gaztól benőve és lelakatolva. Egy idős férfi megáll a zsinagóga előtt. “És nem újítják fel! Ezeknek annyi pénzük van és…” Hatvan évvel ezelőtt szomszédok voltak, de ma már nem élnek itt zsidók.
A város lakói – az egykori zsidóőr és az idős hölgy, aki kislánykorában ennivalót hordott be a gettóba, vagy a szemtanú, aki tizenévesen a téglagyár tőszomszédságában lakott – hasonlóképpen emlékeznek. Tisztelettel beszélnek régi szomszédaik üzleti érzékéről és állítják, hogy mindenről csak a németek tehettek.
De valóban, csak a németek? A film nehéz – nem feltétlenül megválaszolható – kérdésekkel állítja szembe a nézőt a közemberek cselekedeteivel kapcsolatban. A város polgárai – hasonlóan a magyar társadalom nagy többségéhez – máig nem néztek igazán szembe a múlttal, nem tették föl maguknak a kérdést: Hogy engedhettük? Mit tehettünk volna?

Az alábbi interjú a Film.hu Filmnévjegy szekciójában jelent meg:

– Miért ezt a filmet csináltad meg, mi izgatott benne?

Azok a filmek, amelyek eddig készültek a holokausztról, általában a zsidó túlélőket szólaltatták meg. A Szomszédok voltak azért újszerű, mert a szemtanúkkal forgattunk, az elhurcoltak, illetve a később odahurcoltak szomszédaival. A film szerkesztő-riporterével, Kriza Bori szociológussal együtt fontosnak tartottuk, hogy végre a „másik” oldal is megszólaljon. A film forgatásakor érdekes volt azt tapasztalnunk, hogy a szereplőink ma ugyanúgy beszélnek, ugyanazokat a kifejezéseket  használják, mint 60 évvel ezelőtt. A holokausztot feldolgozó filmekre azért is szükség van, mert Magyarországon a felelősség kérdése még mindig tabu, a múlttal való szembenézés nem történt meg úgy, ahogy például Németországban, ahol a felelősségvállalás a társadalom és az egyének számára is elkerülhetetlen volt.

– Hogyan állt össze a stáb és a film anyagi háttere?

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a Magyar Mozgókép Közalapítvány a film általunk kért teljes költségvetését támogatta. Továbbá a filmtörvény által biztosított új lehetőséget, a cégek általi szponzorálást is ki tudtuk használni.

A forgatócsoport igazából két emberből állt. A film szerkesztő-riportere Kriza Bori szociológus volt, akivel már korábban is dolgoztam együtt Almási Tamás filmjében. Bori volt a riporter, én a rendező, operatőr, hangmérnök egyszemélyben, és persze mindenben segítettük egymást, tehát egy nagy közös kaland volt a forgatás. Az intim, kétszemélyes stáb nagyon jól bevált, mert bensőséges témával foglalkoztunk, és úgy éreztük, a szereplőink jobban meg tudnak nyílni nekünk kettőnknek, mintha többfős stábbal trappoltunk volna bele az életükbe.

A film előkészítésében és utómunkáiban nagy szerepe volt producerünknek, Wizner Balázsnak, aki „mellesleg” zenész is és a film – általam nagyon szeretett – zenéjét is ő írta. Vágónk Hargittai László volt, akivel szintén dolgoztam együtt korábban is, az ő tapasztalata is sokat adott a film végső szerkezetéhez. 

– Mi tette emlékezetessé a forgatást?

A film egyik jelenetében a Kőszeg környéki erdőkben kalauzol bennünket a helyi fizikatanár, aki egyben amatőr helytörténész is. Fő kutatási területe a város második világháborús története, és elsősorban a még fel nem tárt – általa többezer fősre becsült – tömegsírok. Erdei „sétánk” során – ahol árkon-bokron, bozóton át kamerástul loholtunk a szereplőnk nyomában, alig bírva lépést tartani vele – egyszer csak megtorpant egy bokor tövében és a földre bökött. A kamerán keresztül lenéztem, majd visszahőköltem, mert egy kiásott gödröt láttunk, az alján valami csontszerű tárggyal. (Az utómunka során ki is kellett vágnunk a belőlem kitörő meghökkenést.) Aztán szereplőnk a bokor tövéből előhúzott egy zacskót, melyben emberi lábszárcsontok voltak, ő ásta ki arról a helyről, hogy bizonyítsa teóriáját a feltáratlan tömegsírokról. Hozzátette, hogy koponyát is talált ugyanott, de azt elvitték a rendőrök, hogy megvizsgáltassák…

– A 2005-ös év pénzügyi megszorításai milyen hatással voltak a filmed elkészítésére?

Nem befolyásolta a munkánkat, mert a filmre még 2004-ben pályáztunk és 2005 májusára tulajdonképpen már készen voltunk. Ezután már csak apróbb változtatásokat, rövidítéseket végeztünk, illetve a film feliratos változatát készítettük el – ezt már saját zsebből.

Cikkek

Filmvilág

2014. október – Báron György: Egyszer volt. Magyar dokumentumfilmek a Holokausztról

“Mindezeket a munkákat az a félelem hatja át, amit Kertész Imre „a feledéstől való szorongásnak” nevezett. Az emlékezés áll Gellér-Varga Zsuzsanna filmje, a Szomszédok voltak (2005) középpontjában is, ám benne – szemben az előzőekben tárgyalt munkákkal – olyan kőszegi polgárok emlékeznek, akik sem áldozatok, sem tettesek nem voltak: néma szemtanúkként élték meg az eseményeket. A kőszegi zsidóság sorsa sem volt más, mint a kalocsaié vagy a máramarosszigetié. Az itteniek ugyanúgy békés, harmonikus együttélésre emlékeznek vissza, akárcsak a zsidók. Kőszeg helyzete azonban speciális: itt, a város szélén, a sínek menti téglagyárnál, koncentrációs tábor működött, ahová az ország más részeiről hurcolták a deportáltakat (majd vitték azokat, akik túlélték, tovább, más táborokba). A városlakók nem csak a zsidók deportálásáról tudtak, hanem arról is, hogy a szomszédságukban láger található, amelynek rabjai embertelen körülmények között, éhezve-fázva végeznek kényszermunkát, s esnek nagy számban a kegyetlen bánásmód áldozatául. Joviális idős polgárok idézik fel békés sörözgetés közben az emlékeiket. Nem, gázkamra az biztos nem működött a táborban, arról tudnánk, mondják (a kőszegi gázkamrát a Társasutazás egyik szereplője is említi). Az emlékezők szavaiból sajnálat és együttérzés csendül ki, de nem tudni, ebben mennyi az emlékek utólagos korrekciója, a megfelelés az elvárásoknak, a kamera jelenlétének. Van, aki őszintének tűnik, mások mintha inkább csak felmondanák a kötelező penzumot. Igaz, az ő helyzetük messze nem olyan egyértelmű, mint az áldozatoké (vagy a gyilkosoké). Ők pusztán szomszédok voltak. Látták, ami történt, de – mondják –, ha akartak is volna, nem tudtak segíteni.

A holocaust történetét ismerjük. Érdekes lenne – miként erre a Szomszédok voltak mellett lengyel példát is láthattunk – a még élő szemtanúkkal elbeszéltetni a szomszédok történeteit: hogy ők hogyan élték meg, amikor embertársaikat megkülönböztetik, kiszakítják a békés polgári létből és vágóhídra hajtják. Feltenni sokaknak a kérdést, miként Gellér-Varga Zsuzsanna feltette: te mit tettél, mit éreztél akkor? Tanulságos, fontos gyűjtemény lenne, mert a hallgatag többséget szólaltatná meg – amíg még nem késő.”

A teljes cikk szövegéért kattintson a logo-ra.

Broward Jewish Journal (Florida, USA)
2006. 10. 19. Phyllis Steinberg: Film a magyar holokauszt szemtanúiról (kritika a Fort Lauderdale Filmfestival-ról)

Kattintson a cikkre, hogy olvasható méretű legyen.
(Angolul – fordítás később…)

PILPUL – alterzsid webmag a Marom Klub Egyesület hivatalos lapja

2006. 04. 30. Szarka Judit: Tapintat és pontosság
Nézői gondolatok Varga Zsuzsanna Szomszédok voltak című dokumentumfilmjéről

A cikk szövegéért kattintson a logo-ra.

Élet és Irodalom
2006. 02. 17. Stőhr Lóránt: Több szólamban. A 37. Magyar Filmszemle dokumentumfilmjeiről

“A holokauszt újszerű megközelítésére tett kísérletet Varga Zsuzsanna rendező Szomszédok voltak című művében. Varga az áldozatok és túlélők sorsa helyett a szemtanúk, a passzív megfigyelők, az elhurcoltak szomszédainak élményeire kíváncsi. A megszólaltatott kőszegiek meglepően készségesen, bár érzelmileg hárítva idézik fel emlékeiket, egyesek talán éppen azért, hogy az ötven éve cipelt kínos terhet végre meggyónhassák a riportereknek. A Szomszédok voltak ugyanakkor nem egyszerűen a múltra vonatkozik – a magyar társadalom holokauszttal kapcsolatos felelősségének mindmáig tartó elhárítása, a németekre való mutogatás folytán az emlékezés a jelen erőterébe kerül: az antiszemitizmus továbbélése miatt a zsidókra vonatkozó minden szónak, minden gesztusnak éle van. Az emlékidézés, az “én mit tettem volna a helyükben?” szorongató érzése, valamint a hárítás drámai pillanatai mellett a holokauszthoz való jelenkori viszonyulás időnként groteszkbe fordul át. A kisvárosi hagyományápoló kör vitája a gázkamra létérol, az emlékműállítás bornírtsága, a tömegsírok kihantolását sürgető férfi megszállottsága mind az emlékezés felemásságát húzza alá.”

Kattintson a cikkre, hogy olvasható méretű legyen.

Film.hu
2006. 01. 30. Surányi András: Csoportterápia – elemzés

“Varga Zsuzsanna: Szomszédok voltak – Bátor és nagyon érzékeny film, ahol a borzalom hétköznapiságát tudja elmondani a film készítője, ahol a kicsi árulásaink, a kicsi tehetetlenségeink súlytalannak tűnő gesztusaiból épül fel a borzalom totalitása.”

Kattintson a filmhu-logora a teljes cikkért!

Filmkultúra
2006. 02. 01. Stőhr Lóránt: Megrendülés nélkül. Beszélgetés Varga Zsuzsanna rendezővel

A cikk szövegéért kattintson a Filmkultúra-logora!

Magyar Narancs
2005. 05. 05. Bori Erzsébet: Szélső helyzet. Dokumentumfilm-kritika

Kattintson a cikkre, hogy olvasható méretű legyen, vagy a logo-ra a cikk online verziójáért.

Magyar Narancs
2005. 05. 19. Vajda Júlia: Szélső helyzet – olvasói válasz a dokumentumfilm-kritikára

Kattintson a cikkre, hogy olvasható méretű legyen.

Nők Lapja Évszakok
2005. június Fodor Marcsi: Élete kész film


Kattintson a cikkre, hogy olvasható méretű legyen.

Film.hu
2005. 05. 23. Szlanárs Emese: Az utolsó pillanat – Interjú Varga Zsuzsannával

A cikk szövegéért kattintson ide.

Klubrádió
2005. 07. 30. Kun Zsuzsa és Németh Kristóf: Klubdélelőtt – Interjú Varga Zsuzsannával

A logora kattintva a jobb egér gombbal “Cél mentése másként”/”Save Target As” utasítással az interjú mp3 file-ként elmenthető.
(File mérete: 6.85 Mb)

Események

37. Magyar Filmszemle – Budapest
versenyprogramban – 2006. febr. 1. szerda 18.00 és febr. 4. szombat 12.00 a Mammut moziban

Big Sky Documentary Film Festival – Missoula, Montana (USA)
versenyprogramban – 2006. febr. 16. – 22.

III. Film.dok magyar-román dokumentumfilm fesztivál – Csíkszereda, Románia
versenyprogramban – 2006. máj. 22-28.

30th Atlanta Film Festival – Atlanta, GA (USA)
versenyprogramban – 2006. jún. 9-17.

19th Dallas Video Festival – Dallas, TX (USA)
versenyprogramban – 2006. aug. 10, 9:00

3. Cinefest Miskolc – Fiatal Filmesek Nemzetközi Fesztiválja – Miskolc
Duna Televízió különdíja – 2006. szept. 16-23.

IV. Szombathelyi Zsidó Fesztivál – Szombathely
2006. szept. 13. 18:00 Savaria Mozi

2006 Berkeley Film & Video Festival – Berkeley, CA (USA)
Dícsérő Oklevél (Honorable Mention Award) – 2006. okt. 6-8.

21. Fort Lauderdale International Film Festival – Fort Lauderdale, FL (USA)
versenyprogramban – 2006. október 16 – november 14.

2006 Jewish Eye World Jewish Film Festival – Beer Sheva, Israel
versenyprogramban – 2006. november

Duna TV – 2007. jan. 15. hétfő 22:25-kor
Duna TV – 2007. márc. 16. péntek 4:45-kor
Duna II. – 2007. márc. 18. vasárnap 15:50

Kamera Hungária 2007 Televíziós Műsorfesztivál – Pécs
döntőben – 2007. márc. 29. – ápr. 1.

M2 – 2008. febr. 13. szerda 14:35-kor
M2 – 2009. jan. 29. csütörtök 23:15-kor

Filmes esték a Chernel Kálmán Városi Könyvtárban, Kőszeg
2019. okt. 30. szerda 18:00
A vetítés után közönségtalálkozó és beszélgetés Murai András filmtörténésszel