Sz. Varga Zsuzsanna:
A REALITY TELEVÍZIÓ ÉS A VALÓSÁG
TALÁLKOZÁSA A BONCASZTALON

(Megjelent: Médiakutató - METROPOLIS közös szám, 2001.)

1. Műfaji és megnevezési nehézségek
2. Igazság és valóság, dokumentumfilm és reality tv
3. A legigazibb Vészhelyzet

A reality programok gyártásának mikéntjét és a filmkészítok dilemmáit egy hosszú ideje futó dokumentumfilm-sorozaton keresztül szeretném részletesen bemutatni, amelynek készítésében az idén magam is részt vettem.

A Trauma: Life in the E.R. (Trauma: élet a sürgosségi osztályon) az egészségügyi reality-sorozatok népes táborának alapítótagja. (A többiek: Maternity Ward - Szüloszoba, Paramedics - Mentosök, Hopkins 24/7 - Hopkins kórház éjjel-nappal, Women Docs - Noi orvosok stb.) Craig Thomashoff, a The New York Times kritikusa a "muszáj-vérezni-tv világának" nevezi ezeket a sorozatokat, amelyek mellett nem tanácsos például vacsorába kezdeni. Nos, ezzel a megfogalmazással csak egyetérthetek. Az egyes epizódok mindig a "viewers' discretion advised" felszólítással kezdodnek, vagyis a gyengébb idegzetu nézok figyelmét felhívják arra, hogy tanácsos átkapcsolniuk egy másik csatornára.

A Trauma sorozat egyes epizódjai amerikai nagyvárosi kórházak sürgosségi és baleseti sebészeti osztályainak mindennapjait mutatják be a nézoknek. Az epizódok az orvosok köré épülnek, ok a foszereplok, akiknek a kórházon kívüli életérol is megtudunk egyet-mást. Az orvosok által kezelt betegek a mellékszereplok. Az eseteknek ideálisan van elejük, közepük és végük, vagyis a kórházba érkezéstol kezdve filmezik a kezelést vagy a mutétet, és az epizódon belül le is zárul egy-egy beteg története. Egy kórházban kétszer egy órás rész készül el, ehhez három videojournalist (riporter-operator-hangmérnök egy személyben) és egy rendezo négy héten át forgat napi 24 órában. A kétszer egy óra hozzávetoleg 300-350 órányi leforgatott nyersanyagból készül el. A kis digitális videókamerák egészen újszeru kapcsolatot tesznek lehetové filmkészíto és alanya között. A viszony sokkal intimebb, a szereplok hamar elfelejtkeznek a kamera jelenlétérol. A történet követése egyszerubbé válik, a kis kamera, az egyszemélyes stáb szuperközeli képek készítésére, gyors mozgásokra, helyváltoztatásokra ad lehetoséget.

A Trauma sorozat 1995-ben indult, amikor a mai értelemben vett "reality" televíziózás még nem létezett. Egy évvel azelott viszont elkezdodött az E.R. címu networktévés drámasorozat (magyarul ez a Vészhelyzet), amely egy év alatt hatalmas népszeruségre tett szert. A Trauma kiagyalóinak nagyszeru ötlete az volt, hogy ha az embereket ennyire érdeklik az egészségügyi témák, akkor meg kellene csinálni ugyanezt, csak igaziban. A sorozat azóta is sikernek örvend, szeptemberben már elkezdodött a hatodik évad.

A sorozatot az NYT Television készíti és a Learning Channel sugározza, Liane Thompson az executive producer. Thompson 1996-ban kezdett dolgozni a Trauma-ban, akkor tért vissza New York-ba Magyarországról, ahol négy évet töltött televíziós riporterként és rádiós szerkeszto-tudósítóként. Az elso évadban videojournalist-ként dolgozott több városban, majd rendezett két epizódot. Egy év múlva újra rendezett, majd sorozatrendezoje lett egy új sorozatnak, a Paramedics-nek, amely a Trauma-ból nott ki. A következo évben már a Trauma sorozatrendezoje, egy évre rá pedig már o az executive producer.

Az elso évad félórás epizódjait a következo évtol egyórásokkal cserélték fel. Ez a hosszúság Thompson szerint alkalmasabb a karakterek mélyebb megismerésére és az esetek végigkövetésére. A sorozat a cinéma vérité módszerével dolgozik, külso narrátort minimálisan használnak, csak a legbonyolultabb orvosi problémák megértetésére, illetve átkötésre. A narrációban legtöbbször az orvosokat és a betegeket halljuk, amint magyarázzák a látottakat.

Liane Thompson szerint a sorozatnak adott szerkezete van, amely azonban nem egy mindenre ráhúzandó formula. Az eseteknek kell, hogy legyen elejük, közepük és végük. Az orvos-szereploket be kell mutatni, mielott a filmben eloször egy komolyabb esettel szembesülnek. Ezen a szerkezeten belül azonban szabadon dolgozhat a rendezo. Bármi, ami ezen belül muködik, elfogadható.

A helyzet azonban az, hogy a reality show-knak is a fikcióhoz szokott nézok elvárásaihoz kell igazodniuk. Ezek a tévés dokumentumfilm-sorozatok a cinéma vérité megoldásait kombinálják a drámai, fikciós filmkészítés hagyományaival. A valós történeteket nagy odafigyeléssel úgy vágják meg, hogy a fomusoridoben sugárzott filmsorozatok rajongói könnyedén rájuk ismerjenek. Vagyis a valós nyersanyagot a Vészhelyzet és a többi hasonló sorozat meseszövése alapján dolgozzák fel, fo- és mellékszereploket vezetnek be és a párhuzamos történetszálakat idonként összekapcsolják.

4. Vérbő valóság
5. Etikai dilemmák
6. A cél: tájékoztatás és szórakoztatás
7. A népszerűség okai
8. A magyar valóságkínálat

New York - Budapest, 2001.