Szomszédok voltak

Macbeth munka után

Zsinagógát vegyenek!

Sz. Varga Zsuzsanna:
A REALITY TELEVÍZIÓ ÉS A VALÓSÁG
TALÁLKOZÁSA A BONCASZTALON

(Megjelent: Médiakutató - METROPOLIS közös szám, 2001.)

1. Műfaji és megnevezési nehézségek
2. Igazság és valóság, dokumentumfilm és reality tv
3. A legigazibb Vészhelyzet
4. Vérbő valóság
5. Etikai dilemmák
6. A cél: tájékoztatás és szórakoztatás

7. A népszerűség okai

A leselkedni vágyás és a kíváncsiság az ember alaptermészete. A voyeurizmus persze része ennek a fajta musorkészítésnek, de ez a vonás a televízió egészére igaz. A televíziózás - alaptermészeténél fogva - nem szól másról, mint más emberek életébe való bekukucskálásról. Ez a fikciós musorokra is vonatkozik: amikor drámasorozatot vagy filmet nézünk, akkor is más emberek életébe pillantunk be.

Irving is kiemeli a voyeurisztikus vonás fontosságát. "Lenyugözo érzés látni, hogy valakit behoznak véresen, egy baleset áldozatát vagy lott sebtol vérzot, és az illeto tíz perc múlva már a mutoben van. Aztán még fantasztikusabb ott állni a mutoasztalnál és látni a belso szerveit és a küzdelmet, amit az orvosok az életéért folytatnak. Ez mindenki számára érdekes, ettol muködik a musor. Az élet-halál szituációk, az eroszak, a túláradó érzelmek, ha igaziak, mind nagyon izgalmas összetevok. A mi felelosségünk (rendezoké, operatoröké, vágóké), hogy megtartsuk ezt az izgalmi szintet, de közben tisztelettel bánjunk a szereplokkel, tiszteljük a történetüket. Ez nagy kihívást jelent."

Fearon úgy véli: az emberek szeretik nézni más ember balszerencséjét. "Jóleso borzongással nézik, ahogy más ember veszélybe kerül, mindaddig, amíg ok nincsenek érintve." Fearon szerint a televízió mára annyira részévé vált az emberek életének, hogy a benne való szereplés szinte természetes, sot kívánatos dolog. "Lassan elmosódik a határ az életed és a tévémusor között. Ezt a "reality" programok okozzák. Te mint nézo már egyre kevésbé különbözöl a tévében szereploktol, mindaz, ami ott történik, akár veled is történhetne, így aztán amikor megtörténik, már nem is csodálkozol, természetesnek veszed."

Az egészségügyi témájú dokumentumfilm sorozatok Craig Thomashoff kritikus szerint azért népszeruek, mert az emberek két alapveto igényét elégítik ki. Egyrészt az orvosi kontextussal legitimálják, hogy valami undorítót és véreset nézzünk. Másrészt a nézok mesebeli hosök iránti sóvárgását is csillapítják.

A Traumá-t sugárzó TLC program-foigazgatója, Jana Bennett szerint nem ez a lényeg. O úgy vélekedik, hogy a sorozat nézoi együttéreznek a filmben szereplokkel. "Az emberek persze a véres jelenetekre is kíváncsiak, de nem ez tartja oket a képernyo elott. Rádöbbennek arra, hogy amit a filmen látnak, az velük is megtörténhet. A musor emberi mivoltuk lényegét érinti meg."

Bojtor Tamás videojournalist-ként dolgozott sok Trauma epizódban, más egészségügyi sorozatoknak pedig rendezoje volt. Szerinte egyszeruen arról van szó, hogy az emberek imádnak félelmetes történeteket nézni. "Amikor még nem volt tévé, ijeszto meséket mondtak egymásnak, így szórakoztak. A horrorfilmek is ezért népszeruek: szeretünk biztonságban borzongani."

A "reality gameshow"-k esetében a népszeruség két tényezoje a pénz és a hírnév. A pénzt mint motiváló erot nem kell magyarázni. Dollármilliós nyereményekrol van itt szó, amelyért úgy tunik, még patkányt is megéri enni (ld. Survivor). A hírnév már nem ennyire kézzelfogható, és foképp mulandó. De az biztos, hogy ha csak rövid idore is, szürke hétköznapi emberekbol médiasztárok lesznek a résztvevok, illetve a nyertesek.

A reality programok mindegyik fajtájáról elmondható, hogy viszonylag olcsón elkészíthetok (lényegesen olcsóbbak az elore megírt szórakoztató musoroknál), a tévék pedig igénylik ezeket. Kitöltik a musoridot, nagy nézettséget hoznak, és jól ismételhetok. Ha buknak, kicsi a veszteség, ha sikeresek, a "színészek" nem kérhetnek több pénzt a következo sorozatban, egyrészt mert nem színészek, másrészt mert nem is ok szerepelnek majd a következo alkalommal. Úgy tunik ugyanis, hogy azoknak az embereknek a száma, akik közszemlére akarják tenni magukat vagy kapcsolataikat, végtelen.


8. A magyar valóságkínálat

New York - Budapest, 2001.

.